Április 17-e gyönyörű reggelén a Gödöllői Református Líceum udvarán gyülekeztek barátok, ismerősök, a Rákóczi Szövetség tagjai. A 7 főből álló csapat az adományok bepakolása után készen állt élete valószínűleg legkellemesebb és élménydúsabb hétvégéjének eltöltésére Kárpátalján.
Aznap az indulás után 3 órával elértük a határt, ahol hatalmas sor kígyózott és a kígyósi tiszteletes asszony segítségével rövid időn belül átjutottunk a határon. Természetesen soron kívül . A határon átjutva megcsodálhattuk a felejthetetlen útminőséget az iszonyú szegénységet és rengeteg szovjet gépjárművet. Körülbelül 30 perc autózás után megérkeztünk Kígyósra, ahol a tanári kar már nagyon várt minket. Az adományok átadása után, vendégül láttak minket ebéddel és megismerhettük vezetőnket Vass Ottó személyében, aki a beregszászi egyetem informatikatanára. Beregszászi piacon pénzváltás után, borkóstolón vettünk részt. Ezután elindultunk a Vereckei hágó felé, a kimerítő 2 órás út után, aminek nagy része kapaszkodó volt, megérkeztünk utunk céljához, a tetőre. Természetesen a hágó előtt az út mellett megcsodálhattuk a szovjet hősök dicső emlékművét is, amit mi nem nagyon vettünk figyelembe. Végül is kiértünk a tetőre, ahonnan csodálatos kilátás tárulkozott. Itt felavattuk a bort amit a fesztiválon ajándékba kaptunk és a felpakolt szendvicseket is elfogyasztottuk. Végül a vereckei szoroson át vettük visszafele az irányt és 9 óra körül visszaérkeztünk Kígyósra. Itt családoknál töltöttük az estét és itt is megtapasztalhattuk azt a vendégszeretetet, ami jellemző a kígyósiakra.
Másnap reggel betértünk a múzeumba, ahol megismerhettük a hely történetét és egy nagyon jó kedélyű embert, a múzeumigazgató személyében, aki lebilincselő stílusban képes előadni mindent a múzeumról, mivel a múzeum összes kiállított tárgyát ő gyűjtötte. Ezután részt vettünk a kígyósi református gyülekezet istentiszteletén, amit a kígyosi lelkész tartott. Később az iskolai tantestület megint vendégül látott finom ebéddel.
Ezután elindultunk Munkácsra utunk utolsó állomására, hátrahagytuk előző vezetőnket Ottót és megismertük munkácsi vezetőnket Popovics Bélát. Ő bemutatta a vár történetét, mikor épült, kinek a tulajdonában állt, ki védte meg a várat és ezen kívül Munkács helytörténetébe is betekintést nyerhettünk. Körbejártuk a központot és a nevezetes helyeket pl.: városházát, színházat stb.
Mivel már későre járt az idő, hazavittük Bélát és elindultunk visszafelé és a határon való tetemes várakozás után átkeltünk.
Körülbelül éjfélkor Gödöllőn voltunk és meséltük egymásnak az élményeinket, mert még mindig azok hatása alatt voltunk. Nagyon jól éreztünk magunkat és felejthetetlen emlékeket szereztünk utunk során. Remélem következő utunkkor többen jönnek és ők is megtapasztalják ezeket.
Ferenczi Alpár - Gödöllői Református Líceum diákja
A kirándulásról készült képek itt tekinthetők meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.