A háromnapos, októberi túra során, ha nem is az életútban történteknek megfelelő időrendi sorrendben, de végig jártuk a szülőháztól a végső nyughelyig vezető utat.
Természetesen felkerestük a magyar határtól néhány kilométerre lévő, Szlovákiához tartozó Borsit, ahol a későbbi fejedelem 1676-ban született. Bár a nevezetes épület rendbehozatala évek óta tart, pénzszűkében a teljes felújítására még néhány évet várni kell. Örömre ad viszont okot, hogy a szép őszi időt kihasználva egyre-másra érkezetek a látogatók, talán az érdeklődés is sietteti majd a szülőház helyreállítását.
Kransznahorka „büszke vára” hűvös szeles idővel fogadott bennünket. A várban kétszer, 1706-ban és 1707-ben néhány hetet töltött II. Rákóczi Ferenc. Kassán természetesen felkerestük az úgynevezett Rodostói-házat. A Márvány-tenger partján másfél évtizedig élt száműzetésben a fejedelem és több bujdosótársa. Hamvaik több mint egy évszázaddal ezelőtti hazahozatalkor határozták el, hogy megépítik a rodostói házának másolatát. Az épület nem egy az egyben követi az eredetit. Az ebédlő ház felszerelése – melynek kialakításában személyesen a fejedelem is részt vett, nemcsak faragta, hanem maga is festette az egyes darabokat – azonos a rodostóival.
Rákóczi és bujdosó társa hamvait 1906-ban hozták haza. Az elhunytak földi maradványait tartalmazó aranyvonat Budapestről Kassára tartva Gödöllőn is áthaladt, bár erre éjszaka került sor, mégis sok helybeli tisztelgett az állomáson.
Kassa úgynevezett székvárosa volt II. Rákóczi Ferencnek, a szabadságharc idején a kurucok sokat harcoltak a településért, ezért is választották a fejedelem végső nyughelyéül a Szent Erzsébet-székesegyházat. A sírboltban helyezték el Rákóczi mellett egyik fia József és édesanyja, Zrínyi Ilona földi maradványait is.
Ezzel az emlékező-tisztelgő látogatással, a Rákóczi-túra tulajdonképpen be is fejeződött, mivel azonban a Rákóczi Szövetség Gödöllői Helyi Szervezetének tagjai közül többen a Premontrei Gimnáziumban végeztek, megnéztük a rend hajdani magyarországi központját jászói rendházat és a szép, felújítás alatt álló barokk templomot is.
Útközben megtekintettük a Kőszál nevű sziklafalban található, az Aggteleki Barlangrendszerhez tartozó cseppkőbarlangot is.
Még egy érdekes eseménye volt a túrának, felkerestük Sóvárat, ahol annak idején víz árasztotta el az sóbányát, az akkor keletkezett nagy mennyiségű sós folyadékot 150 méter mélyből húzták a felszínre és fönt elpárologtatták a fölösleges vizet. Ez az egyedülálló bánya hosszú évtizedeken keresztül kiváló minőségű sóval látta el a hajdani Csehszlovákiát.
Szabó Margit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.